Járok-kelek városomban, és azt veszem észre, hogy a fű már lassan derékig ér. Mindent elborít a gaz. Ilyenkor két dolog jut eszembe. Az egyik az, hogy szegény allergiás emberek most kínlódhatnak. A másik pedig, hogy úgy látom, a közmunkaprogram valahogy nem működik. Hát hogy lesz ebből tízmillió új munkahely, ha annyi embert sem tudnak foglalkoztatni közmunkán sem, hogy rendesen lenyírják a füvet? Azelőtt rendszeresen jártak, és havonta egyszer azért lenyírták, évente 5-6 alkalommal is. Most ez jó esetben évi 3 alkalom. Mert spórolás van, válság van, minden van.
Egyébként maga a közmunkaprogram is megérne egy misét. Az alapvető baj az, hogy a kis falvakban, ahol az sem kap munkát, aki akar dolgozni, ott bajosan lesznek lerendezve a dolgok. Mit tudok esetleg megoldásként javasolni? Hát, talán lehetne valamit kezdeni a földdel. A szétvert téeszek helyett lehetnének szövetkezetek faluhelyen. És ahelyett, hogy egyetlen módos gazda összevásárolja a falusiak földjeit, a nép meg munkanélküliként tengődik, lehetne akár emberséges, összefogáson alapuló termelőszövetkezet.
És persze lenne ember is, aki levágja a füvet.